Tengeri szivacs
Átfolyik rajtam az opálos tenger,
szivacs vagyok, hínárok között fekszem,
arcom moszatos, színesek a halak...
a jelenkor mindig zavaros marad.
Testemen zúgva szitál a tenger –
mocskos, zagyva, – de tiszta a fejem.
Valami csak úgy keresztül halad:
hínár, moszat, mocskos színes halak,
s olyan is van, mi fennakad bennem –
igéket ikráz a szövetekben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-12-26 14:15:19
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-31 10:50:26
