Előeste


            
                                 Kormos István emlékére


Nagyobb ünnephez indult, nem ide,
csak meghatotta részeg rimánkodásom,
s letért az útról, hogy bekopogjon.
Mily különös vendég ez a vigília!
Sóhaj-palló az éj szakadéka fölött a
karneváli áhítatba. Föllépek rá, s nem
szédülök, mackólábam botlásaira
megszentelt gyertyák sorfala vigyáz.

Készítek álarcot, jelmezt, gólyalábat,
bort forralok, és jéghideg zaciba
vágom a bosszút, bolondul bízva
abban, hogy lyukas zsebeimben
sose lesz annyi pénz, hogy kiváltsam---
Piruló gesztenye illatát gyúrom egybe
fahéjjal, szegfűszeggel, gyömöszkölöm
kis fiolákba, legyen mit szétosztanom
holnap a petárdás forgatagban.

Te lincselkedő idő, halállistádról
húzd ki a nevem, szívhistóriákba
írj nekem szerepet, hadd legyek
legalább zöld sáska, mely pesti
kék buszra tévedt, szalmaszatyrán
vigyen magával haza a kiszemelt
napsörényű kisasszony, és otthon
szirom-kezével addig cirógasson,
míg végleg elfelejti, hogy mikor
meglátott, szeretett volna széttaposni---






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Parnasszus , 2013 ősz
Feltöltés ideje: 2013-12-22 18:32:43
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-22 18:32:43