- óhajlékaink -



A porta szép, egészen irigylésre méltó. Cirokseprű álldogál
vigyázzban fent a hambiton, talán a nyúzott macska óvja azt,
egérre rest - most látom; kő-hasú, tömény beton. A veranda
hamvas, jogos a tiszta udvar-rendes ház szlogen; ha pénzem
lenne rábólintanék, de így csak halkan megdicsérgetem. Egy
lépés még és némi pszt, a sercegéstől szinte szúszagú a ház.
Sebaj, az ára úgyis túl lapos, cserére vár a sublód és az ágy.


Csicsás firhangok szórnak színt a fényéhes falakra,
az ablak tárva-nyitva áll - emlékhuzatok osonnak
át a házon, a Singer néma, légflanelbe varrom;


itt élt nagymamám.

    







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-02 16:30:08
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-02 16:30:08