Fehéren-feketén

Túlexponált képeken kerestem a mosolyt,
valószínűt a valószínűtlenségben.
Fehéren-feketén a tiszta arcokat,
keretbe zárt letűnt idők nyomát.
Boldogságot  sugárzó tekinteteket,
egymásért-egymáshoz tartozást.
Megtaláltam újra a múlt szépségét,
álomképnek hitt valóság darabokat.
Fodros sapkás mosolygó kisgyereket,
fekete nyulat simogatott kis kezeivel.
Egy asszonyt két kis kamasszal,
iskolai egyenruhában átkeltek az úton.
Az új korszakba együtt keltek át,
könnyedén egymásba kapaszkodva.
Fejük felett fekete madarak szálltak.
Nyár volt.Ők akkor még nem fáztak.
Átléptek az új idők síkjába csendben,
már hiszem semmit nem vesztettem.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-10 00:02:11
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-28 15:46:09