Szépség
Húgyszag és csipa és Esmeralda
a szűk szobában, haldoklás-díszlet,
Kettőezer tizenkettő.
Enyészik egyre az öregasszony,
az ágymagányba végleg odaasszon,
egyre csak várja, mindennap féli.
Pergamen rég az aurája,
bomlás-szavak, otthonka-pára,
szemében zavar, ő mögötte ül.
Onnan nézi, az ajka mit mormol,
nem hallja, ima vagy szitok talán,
végsőt billen az élet falán.
Nézd, általhullik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-10-09 15:02:20
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-09 15:02:20
