Az én szerelmem


Az én szerelmem valóságos,
mint Krisztus sebei,
szomorú, szomjas és a
világot temeti.

Az én szerelmem világos,
mint a Föld napos fele,
bánattal és fájdalommal
van tele.

Az én szerelmem olyan,
mint mi,
csak van, tombol,
s elmegy nyugodni.

Az én szerelmem lúdbőrös
csók egy nyári esten,
Istenem ne engedd soha
elfelednem.

Az én szerelmem ritkán
vidám, de örül,
mikor a csillagok táncot
járnak a Hold körül.

Az én szerelmem nem
levegő csupán,
eltűnődöm néha
tapintható anyagán.

Az én szerelmem olyan
mély,
mint az űr, a csillagos
éj.

Az én szerelmem varázslatos
tánc egy filmben,
rajta kívül másom
sincsen.

Az én szerelmem ébred,
sose fekszik,
az Úr szívéhez dől,
s ott melegszik.

Az én szerelmem olyan,
mint egy mesebeli tündér,
harcol, megsebzi magát,
de nincs vér.

Az én szerelmem olyan,
mint az álom,
felébredek benne,
keresem, s nem találom.

Az én szerelmem
röpte, íves hattyúnyak,
benne szépen szálló
igék is megbújnak.

Az én szerelmem törékeny
porcelános díszecske,
szépen kell rá vigyázni,
mint a szívekre.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-08 20:07:44
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-08 20:07:44