Zsuponyó Gábor : Psziché-delikát

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37302 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Nyári László: lacrimal punctum
Nyári László: retrográd
Petz György Károly: Hanggal hallgató
M. Szabó Mihály: Finita
Petz György: R. M. R.
Petz György: A nagy kékséghez
Czékmány Sándor: elfelejtett tartozás Istenre Halálra
Albert Zsolt: Hanghorizont
Kiss Anna Mária: Assisi ( Karsai Annának )
Nyári László: Szélkerék
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 2 órája
Pataki Lili 4 órája
Szilasi Katalin 6 órája
Bara Anna 6 órája
Gyors & Gyilkos 14 órája
Boris Anita 1 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Berényi Klára 2 napja
Dezső Márton 2 napja
Bertók László 3 napja
Virág Tamás 3 napja
Szokolay Zoltán 3 napja
Nagyító 4 napja
Csiki Melinda 4 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Ötvös Németh Edit 11 napja
Szakállas Zsolt 12 napja
Albert Zsolt 12 napja
Farkas György 13 napja
FRISS NAPLÓK

 Etzel Mark Bartfelder 12 perce
az utolsó alma 1 órája
EXTITXU-UXTITXE 2 órája
Baltazar 2 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 2 órája
Hetedíziglen 3 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 16 órája
Conquistadores 16 órája
történések 18 órája
Zúzmara 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 2 napja
Vendég 2 napja
nélküled 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Zsuponyó Gábor
Psziché-delikát

Psziché-delikát nekünk városlakóknak, ha sötét kirakatainkból különböző arcaink sietségtől elhalványultan bámulnak.
’ Ne zavarj ’ táblák függeszkednek molekularácsainkon, s engedelmeskednek a gravitációnak, honnan kitárult Szezámok repednek fel tömör betonutcáinkon, s mindent kirámolnak…

Se szó…

Se beszéd…

Pest-(is)-fless

Ömlő sikolyaink megnyúzott hangszálakból fakadnak.
Daloljuk csak borvirágos arccal, hogy műanyagpoharainkba fröccs-öntik, hogy kérünk még vény nélkül kapható szerelem-rosét ízfokozókkal.

Az aluljárók szívbillentyűit lezárva találjuk, s tudjuk nagyon jól, hogy ma is kerülnünk kell a kirakati bábukat.
Így csak rájuk képzelt arcokkal látjuk el őket, s növelve a renomét, magunkra öltjük kitinpáncéljainkat.

Szomorú fátyolos délibábként felverődünk még a távolból, Hortobágyokat nézünk lehajtott fejjel, tekinteteink belecsípődnek a mozgólépcsőkbe. S mint a szürke marhákat, úgy magunk színeit is leegyszerűsítjük, s feltereljük testeinket a futószalagokra, majd ránehezedünk egy aknafedélre:
Ezúttal szitakötőkként.

Haladunk tovább, beállunk idomtalan arcok közé tüntetni a lassan engedélyhez kötött szerelem miatt.

A Duna-dekoltázsán képtelenek vagyunk a türtőztetésre, a hangulattól függően dózist választunk, vénán döfjük egymást, s kölcsönös szerelmünket egymásba fecskendezzük a híd alatt.

A szerelem narkotikum, a rendszer lassan gátakat szab a lubickoló kompoknak, lassú búval integetünk, nem akartunk mást csak boldognak lenni, de minket kisajátítottak.

Buda betonbelében emésztő tükrök törötten lobognak, s mint általában az életben, elkorcsosult örömök felelnek már a heves szívverésért.
Új törvényplakátokon fájó szavak csüngenek.
Benyitnak Új-Hunlandia programokkal kopogás nélkül, hogy korlátozzák az endorfintermelést.

Sötét sikátorokba lopódzunk, mély pincéinkbe vonulunk a világtól, menekítjük érzéseinket, s lopva átnyújtjuk egymásnak szerelmünk, mert itt senki sem gátol. Ennyi boldogságunk maradt…

De szóhoz, levegőhöz aligha jutok, psziché-delikát, fűszeres futóhomok. Marnak a sói, a szívbillentyűk lezárva. Kóricáló bogarak vagyunk, csáprágóink gyöngék. Elveszítjük fogaink, s csupasz ínnyel harapjuk a sötétet. Keresve egymás elgurult gyöngyeit, ahogy a sarki büfében az elénk vetett grillezett csirkecsontokon némi húscafatot.
Nem lakunk jól semmitől, de életeinkben meghagynak, kicsócsált, lerágott nem létező istenek, s hiába jövünk elő a negatív felvételről a miértekkel…
Szó nélkül - elvonulnak… – s közlik:

Nincsenek…

Nyaldossuk egymás sebeit csendben, s a keserű vasra ráfogjuk, hogy málna fagylalt, s gratulálunk a szakácsnak, hogy a psziché, delikát ízű…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-12 04:09:31
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-12 04:09:31


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-09-18 12:50   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-09-18 12:45   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-09-18 12:01   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-09-18 11:54   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-09-18 11:34   Napló: az utolsó alma
2020-09-18 10:56   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-09-18 10:53   Napló: Baltazar
2020-09-18 10:51   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-09-18 10:46   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-09-18 10:16   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ