A város felett
Minden Hold elfogyott. A város felett
lerágott végű kifli csüng alá.
A csillagok morzsák,
még álmodom veled, s hallgatózom,
mintha bárki hallaná,
ahogy tücskök rezegtetik meg
kimondhatatlan kétkedéseimet
a szélben.
Várva valamit, folyton csak várva
nyirkos abrosz odafenn az égbolt -
kikönyöklök rá, a hűvös éjszakára
és imádkozom;
ha egyszer enyém volt
szemeidben a hit,
el kell bírjam valótlanságait
az elmúlásnak is, neked, akkor is,
ha tőled remeg
minden söröskorsó a pulton,
tőled lúdbőrzök a múlton, az emlékeken,
hogy miért is vagy
még mindig itt velem.
*
A csillagok, az abrosz mind lesöpörve;
az utcalámpa az árnyak konok
őrizője, mert itt van
megírva, meggyűrve, kiköpve
a versben,
hogy mennyire, hogy nagyon ---------
hogy sosem felejtem, nem felejtjük
el, csak most minél távolabb vagy
úgy maradsz közel.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-07-25 19:59:44
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-25 19:59:44
