Legalább

A bejáratnál szalagot te raknál kezemre és
te húznád le könyveim vonalkódját szemembe nézve,
aztán kommentjeidben nem lenne már csak nevetés,
engem a te neveden hívnának és az enyémen téged.
Nekem csomagolnál szalvétába szendvicseket,
megvakarnád viszkető hátam, ha kérem,
és vizes sáladdal borogatnád hasogató fejem.
Végül te közölnéd szeretteimmel a halálhírem.
Aztán te lennél az utcánk, én a folyamatos forgalom,
virágárus bódé lennél, és én pult, zöldséges,
Föld lennél, én a műholdját bütykölgető űrhajós.
Amikor nem gondolnál rám, én akkor néznélek.
Utána te ellenőriznél villamoson, mikor nincs jegyem,
ha német turista lennél, én angol, nem is: japán,
álmos iskolaigazgató lennék állami ünnepségeken,
és te lennél Isten, vagy Isten humora legalább.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-24 13:13:23
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-24 13:13:23