GeneráTOR

Tenyereket csapkodnak a homlokok – az észbekapás maroknyinak látszik – mert az ártatlanság szűzies csúfolódása az önpusztításból választ karaktert. S zsákvarró tűkkel lidérceket ölt a testbe, hogy a fulladozó légvétel nyirkossággal színezzen pizsamát és ágyneműt.
A gratuláció fogadhatatlan vendégként oson az ablak alatt, s nem is sejted mitől lesz majd paranoiád, mert a pirkadattal együtt ébred, s szunnyadó álmából kélt pszichózisod nem várja meg az ébresztőórád.
Lassan a földönkívüli angyalok hivatkozása is látni kívánja már – némi nassolnivaló mellett az arénában – egymásnak esni a homo-paciensek mészvázait, mert lassan kibújik bábjából az önkontroll hiánya a társadalomban.
Mindenki táltosodni vágyik, s érezni önnön magát a világfa tetején, hogy ne együtt csipegessük tovább a kesernyés földbogyókat a lárvákkal a világfa bokros gyökérzetén.
Ahol levélhumusza megfőzi a kopjafákat, emberhalmokkal fedi az üres koporsót, s imbuszkulcsokkal lazít nyelőcsöveket, hogy a lenyelt emberiségtől hallucináljanak a lárvák és a földbogyók.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Hangulatfüggő komp-aktok (http://mek.oszk.hu/11600/11689/index.phtml, 2013)
Kiadó: VÉDA
Feltöltés ideje: 2013-07-09 23:28:33
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-09 23:28:33