A hiányról

A hiány nem korfüggő.
Egy országok közötti meccset nem
lehet kihagyni, s ki mással is
mennék, mint Apával, de nem él, és
nem támad fel. Másikunk apja nem
az enyém. Túl fiatal. Bátynak meg
öreg, miként minden viszonylagos.
Öccse velem egykorú, ő távol él.
Maradunk ketten. Zuhog az eső,
mint akkor először. Sokáig vártam,
fejem fölött ernyő, köröttem az
erő hangja, még nem félek. Ázunk a
lelátón, mint két magára maradt
sziget, az ernyőnkbe kapaszkodunk,
apára gondolok, távozunk is a
vége előtt. Cipőm átázott, a
fanatizmus nem kenyerem. Közel a
házhoz két sör és két feles, ennyi
a vége, jutalmunk a mostoha
időért, és hol van Apa, soha egy
meccset nem hagyott volna ki, legalább
a tv előtt üvöltötte magát
rekedtre. A sört elhagyta. A felest
is. Vidéken éltünk. Maradt a tv,
a körömrágás, a szurkolás, a
személyes jelenlét nélkül. Azóta
is hiáynzik, hogy mi együtt, hogy a
stadionban, most már pótolhatatlan,
mással pedig más. Az nem ugyanaz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szél és Nap (Zalaegerszeg, 2000)
Kiadó: Tipotéka és Deák Ferenc Megyei Könyvtár