Az elengedésig
Azt nézem,
melyik kezemet vágjam le:
amelyik belőled nőtt,
vagy amelyik belőlem halt el?
-----
A tegnapok most kérgesebbek,
mélyebb árkok,
átkok tenyerem repedéseiben,
mert nincsen,
semennyi sincsen hátra.
Előre van, el,
- ülj rá a mára, az majd kitérdepel,
kikoptat térdig,
és imába szentel az elengedésig,
a nem feledésig,
hogy megtanuld, lehet tiéd a múlt,
de csak ha jövőd
kitaposott és már jelenbe fakult.
---
Azt nézem, melyik kezemet,
melyik a tehetetlenebb,
aztán hirtelen
jobbal a balra, ballal a jobbra.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-05-07 00:34:43
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-07 00:34:43
