Ikarosz
Az udvaron hevert a holttest,
hajába vér és por tapadt.
Egy kósza lélek hagyta lábnyom:
elment, és mégis ottmaradt.
Erkélyre ment ki minden este,
villanyfény és szél járta át,
szívének túl kevés a teste,
és szűk volt rá a nagykabát.
Rágyújtott olykor, s nézte csendben,
hogy égbe száll a füst magánya.
Az ész kevés volt megragadni,
s a kar rövid, ha nyúlt utána.
"Mi haszna élni, testben élni,
mely mélységektől visszaretten?
csak halni, szülni, menni, fájni
minden ízben és szövetben."
Egy szép nap aztán szólt: "elég volt!
e nehéz testet itthagyom.
Szállni fogok,szállni végre!"
és kilépett az ablakon.
Az udvaron hevert a holttest,
hajába vér és por tapadt.
Arcán alvó gyermek nyugalma:
elment, és mégis ottmaradt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-05-05 11:51:46
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-05 11:54:39
