Mint szellem suhansz át az éjszakán,
s néha nem bírom el, ahogy a vállam nyomod.
Sóhajtozva ébredek, mert tudom csak álom vagy,
de sokszor van hogy rád gondolok.
Láthatatlan szülemény vagy Te, semmi több
csak képzelet, de bolondod lettem én.
Ez az álom egy két oldalas egyenlet, s mi,
mint két ismeretlen tengődünk az élet tengerén.
