Ablakok

tegnap este megvártam az utolsó villamost,
pár melós és néhány félrészeg billegett rajta,
ahogy megállt, szinte beszippantotta a várost,
mely milliónyi szemét felnyitotta a zajra.

és hirtelen a padok helyett ablakok lettek,
így láttam, hogy dőzsöl a gőg, mint szuszog a nyomor,
a kettő per cében épp körömpörköltet ettek,
lenn a pincében nejlonborral küzdött a gyomor.

elgondolkodtam, hogy íme itt van ez a város,
megannyi bűn, mocsok, de mitől is lenne tiszta,
bár néha forrongunk akár olajban a lángos,
mert tőkés az agy, ám a szív még szocialista.

ha nem is tűzünk vörös zászlókat mellkasunkra,
még suttyomba azért megtartjuk május elsejét,
a munkásosztály rég' felért a paradicsomba,
míg az okosabbja gyáva módon hazát cserélt.

itt lehetsz cigány, zsidó, vagy a legősibb magyar,
a hegedű a háztetőn most mindenkinek szól,
és ha úgy érzed lábad alatt lázad a talaj,
mit bánom én, szállj el te is, akár a füstgomoly.

de engem itt temetnek el, ebben a városban,
otthon leszek minden utcán, s játszótereken,
és csendes éjjeken felszállok egy villamosra,
hogy majd az ablakok helyén az én szemem legyen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-03 13:30:16
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-03 13:31:38