A hegymászó

Lecsüng a felhő a hegytetőről,
elrejti mind a szerpentineket,
fölfelé megyek, szinte csak vakon,
látni a szomszéd fákat sem lehet.

Kezemben bot van, a lábam nehéz,
a hegycsúcs a cél, a mászó én vagyok,
fulladás kerülget, kibírom-e?
Légzésemet a felhődarabok

eldugítják, mint egy öreg csövet.
Megbántam nagyon, hogy elindultam,
nem mértem fel a maradék erőt,
mi lesz, ha majd elvágódom holtan,

és nem talál rám soha, senki sem,
mert magas hegyen nem jártam soha,
(a hegymászást  eddig sem szerettem)
ma sem lehettem ilyen ostoba.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-27 06:58:41
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-27 06:58:41