Sálvidáman tekergő

Sálvidáman tekergem én, életem, s krónikám,
Folyik belém, és sálvidám láttat át Oriónián.
Szögleteid, ködöd gömbölydeden oszlik belém,
Határaim befordítva fordítasz ki spirálisan elém.
Befacsarod kontúrom, és szelíd lelkem kitárod,
Sálvidám emelkedik ki vénádból hosszú négyzetrácsod.
Átérsz a bolygón, s gyökereiddel az univerzumból merítesz.
Bársonypostás diavetítő-leveleiddel sálvidám vetítesz.
Sálvidám létezel, és sálvidáman élsz bennünk is Porózián,
Magas gloriett az elme bennünk, s átláthat, túlláthat sálvidám Univerzián.
Hisz ha sálvidám benézel, sálvidám kilátnál,
S ha sálvidám néznél ki, mindent sálvidám belátnál.
De sálvidáman hazudtok, és sálvidám fojt bennetek sálvidám világ,
Hisz kiben tiszta tisztás van ott biz’ virágzik: Sálvidám Lélekvirág!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-15 09:57:16
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-15 09:57:16