Szmokingok közt látlak

Megkönnyezem szépséged -
arcodról világok gurulnak a sárba -
neonlámpák fényére
hullnak szét
az abroncsok, és az álmok is
a fények neonjára
rendülnek hófehérré.
Az a két tenyérnyi bűbáj
csak az,
mitől az egész lélegzet
bennreked egy percre
csak az,
meg két feketére húzott szempár
ami áthasít minden csillogást.

(Mire ráégtél retinám lepkeszárny ívére,
tél lett és bálok.

Mire ideért a harsona,
a keringők elhalkultak.

Mire igazán szerethettelek,
már régen szerettél.)

Megkönnyezem szépséged -
arcodról csendek, mesék gurulnak -
neonlámpák fényébe dermed
nevetésed
és szmokingok ölelik helyettem át.
Az a két tenyérnyi bűbáj,
csak az,
mitől ha behunyom is látlak,
csak az,
amitől halk rebbenése vagy
- két lélegzet közt - a szempilláknak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-16 17:11:34
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-16 11:20:52