Éjjeli ügyelet


Mert nyugtatónak mindig ott a munka
Az ébren töltött órák számsorok
Fejben tartom más úgyis kivonja
Megszoktam én már vállat sem vonok
Mint női öl magába zár a műszak
Mellékhatásként mindkét szem bevérzik
E tört neonnal megspékelt hipószag
Előbb-utóbb már el sem ér a szívig
hisz térdig állok lassacskán magamban
egy csészealjban úszik életem
túlélek épp tudom hogy miben van
másnak mennyi és mennyi lesz nekem
de nyugtatónak mindig ott a munka
tisztelni kell a széteső napot
nullával oszt el engem és kivonja
ha rossz a kedvem hogyha jó vagyok





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-11 23:06:11
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-11 23:06:11