Sem seb nem vagy sem fekély
kiléptél képzeletem ajtaján
porhüvely lett testem, ér
elmentél hozzájuk vírusos tífuszt
adtál szeretteidnek
emlékeznek majd rád
viszolygó lesz és üres
beleptél egy szárnyas ajtón kifele nézel
magadból ujjad vérző húsba vág
a világ fekete és arany
a naplemente lilás ködben könnyezik
nincsen szemed csak szád
de az ajtó mögött minden néma hallgatag
nem látod a kiáltást hanghordozó vagy
félig rab félig ISTEN.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-12-05 15:19:03
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-05 15:19:03
