- perc/csend -



Velős csendem ma mély - oly sűrű, akár a méz.
Ízetlen, illat nélküli a tér, amelyben jár az agy s
magába rejti mind a nagyhatalmakat. Őröl, zúz,
szakít - friss érveken rágódik minden gondolat,
míg vér bocsánatáért omladoznak bennem lomha
érfalak. Bánat ette testben kong a csont, míg itt
időz a láz, akut sikolytól zúg a fej, bár nem tudom,
miként, hisz jól folyik s ma cseppfolyós a gyász.
Fények tűnnek éppen, rám rontanak világi ákom -
bákomok, apránként kard élére hány a tény; nehéz
a küzdelem, amíg a csendem én magam vagyok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-05 09:39:38
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-05 09:39:38