Külvárosi tél

mintha puhábbak lennének az ónszín' falak,
és a kapualjakból dől a dohos meleg,
a stricik a téren: - hol a pirost játszanak -
csend van, mégis fecsegnek az ügyes kezek.

Margit néni sétálni lehozta apró ebét,
düllledt szemű rohadt korcs, utálom nagyon,
egy bringázó gyerek elesik, mert a kerék
megcsúszik a fűben lapuló kutyaszaron.

itt nincsenek golyótetoválta vakolatok,
ha lehullik, csupán penészes enyészet,
a házmesterek száján egyforma mondatok:
- szemét világ, leszarom az egészet -

majd rágyújtanak, foghíjas füstöt böfögnek,
néha odébb döccentenek pár hasas kukát,
a földszint kettőbe tegnap rendőrök jöttek,
és elvittek minden szomorkás gyerekruhát.

ha itt elered a hó akkor örökké esik,
szinte rászikkad a fekete cserepekre,
van ki romlott szívét ilyenkor szellőzteti,
úgy, hogy kicsipeszeli a szárítókötelekre.

így vörös jégcsappá fagynak a dobbanások,
de tavaszig mind tüdőszínre fakulhat,
már él az éj, a házak lopott szeneszsákok,
és a csorba ablakok sorban megvakulnak.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-15 15:37:52
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-17 15:44:31