Hídon

Záporban nem látszik ha könnyezel,
mondták, becézve szóltak s ma? a mélyben
civakodnak bogas juhargyökérben,
bujkálnak rögök között s nedveken

időhajótöröttként tűnnek el.
Apám és nagymama, ketten az élen
célfotósok a megsemmisülésben.
Vissza sem néznek. Én emlékezem.

A hibernált múlt apránként kiolvad,
s életre kel. December. Tél. Apám
és én a hídon állunk, 100 sirály

köröz s lecsapva tenyerünkből lopnak
morzsalékot. Nekem fázik a lábam.
Éppen nyafogni kezdenék... de NYÁR VAN!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-28 22:26:36
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-28 22:26:36