Temetetlen halottak

Már ködöt szitál a Nap ahogyan kiles.
Dús krizantém szálakat fűzünk csokorba.
A gyertyák alatt csendbe burkolt halottak,
Bennünk az emlékek felébrednek mégis.

Falu szélén sok takaros, fésült halom.
Fejfáikon napszítta halványuló nevek.
Kapu felett a már ismerős tábla vezet,
Mindig megkondítja a szívharangokat.

"Voltunk mint Ti,
Lesztek mint mi,
Por és hamu"

Bár némultan sorakoznak a sírhalmok,
Dobolnak az emlékeik a bordaíveken.
Gyertyánk tűztáncot jár a temetők felett,
Halottainkat idézve temetetlen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-07 11:58:52
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-07 11:58:52