az értelem ködén át

tanmese

szóltak hozzám zúgó fecskeszárnyak
selymes szavam szerteszét szaladt
esernyő feszült a léha léten
s röpködött egy kékrevált galamb
bámultam fölfelé tekert nyakkal
Parnasszusra szálltam volna ha -
de az irigy fecskék feszt daloltak
nekem csak a két lábam maradt
nekivágtam hát a hosszú útnak
versbe verve minden léptemet
ködös szókat ködösebbe fűztem
s dölyfömben nem láttam meg a bajt
buckákon át repülni reméltem
de egy bucka mindig közbeszólt
így jár mind ki hamis álmot kerget
s nem hallja a földrerántó szót.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-30 14:10:49
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-30 14:10:49