A két rakpart között

késő este, mikor csendesül a város,
néha üldögélek a rakpart pesti felén,
már fáradt a fény, szinte semmit sem látok,
örvény böffen, valami mocskot kiokádott,
így a kövekre lottyan pár rohadt krumplihéj.

hátam mögött a kettes villamos inog,
rajta jólöltözött belvárosi kurvák,
néhányon puccos párizsi parfüm vihog,
egy részeg újságos szájából irigy szitok,
sárgán sikoltó jegy, mert éppen szíven szúrták.

valaki mellém ül, mintha hozzám szólna,
na még csak az kell, hogy Istent játsszon az éj,
suttogását a felszín messze sodorja,
és valahol a locsogó szürke habokba'
választ sikolt egy rozsdás acélkötél.

lassan látom a budai dombok ónját,
rajtuk térdelő templom hajnalt misézik,
odafenn tán' elvágták egy angyal torkát,
mert az ég vízre terítette vörös rongyát,
és a vérszín' fodrokat szél borzolja végig.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-19 05:20:22
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-14 11:20:12