- távolságaim -




Erő kell hozzám, nem is kevés - tudom, hiszen
túl sok minden lóg a vállamon, s ki eddig is
átvenni szerette volna furcsa terhemet, végül
mindig itt maradt, belém temettetett. Szavak
lógnak rajtam és szívek, így fekszem éjjelenként,
így is ébredek - mindenkiből maradt rajtam egy
fél skarlátbetű, mi úgy belém mar olykor, mint
bőr alá a tű. Bátorság kell hozzám, egy igazi hős,
ki már így is sok ellenfelet levert, aki tudta, hogy
nem állok meg a földön, hát, repülni mert, hiszen
minden, ami fent van végül földre ér, ki e törvényt
nem ismeri, nem is lehet enyém. Az álom persze
létező, álmodni kell, de aki velem tervez, az meg
sem érdemel, mert nem tudja, hogy olyan vagyok,
akár egy bővízű folyam, ami mindent elragad, de
megállás nélkül boldogan rohan és közben maga
alá temeti mindazt, aki csak egyszer is a közelébe
merészkedett - ha nincs gyökered, ne is közeledj!
Tudom, hogy honnan eredek, még azt is sejtem,
majd hol ér el a vég, de jobb, ha nem követsz; Félő,
hogy téged is magába nyel velem a kéklő messzeség.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-04 21:56:23
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-04 21:56:23