Nyári zápor
Esőcseppek gyűrűznek a földön,
a morajló ég villámokat szór,
Hemingway nyarára gondolok.
Hallom az eső hangját az ágakon,
az ő nyarát százszor átgondolom,
nem enged, magával ragad.
Retinámba égnek a szavak,
talán vakká válok a világra,
arccal esnék bele a sárba.
Majd beleülök egy kád vízbe,
felforrósodom, majd lehülök.
Félmosoly látszik az arcomon,
esőcseppekért kinyúlok az ablakon.
Megmosom benne majd kezem,
világ szennye rajta ne legyen.
Fotelbe ülök, most csak révedek,
elképzelt papírsirályokat készítek,
gondolat szárnyán küldöm neked,
tudod másképp ezt nem lehet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-06-13 11:45:11
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-13 11:45:11
