- hang/zavar -


Halkulsz, de hidd el, így is értelek,
úgy jársz bennem, mint fénykísértetek,
felém hajolsz, dörömbölsz, rúgkapálsz:
Minek teszed, ha végül ellenállsz?

Te jössz magad, már senki nem zavar,
mégis legyőz az első zivatar,
hisz gyönge vagy - a hősök mind azok:
Bocsásd meg azt, hogy én ma lázadok!

Gazdag vagyok, szelíd, de keserű,
hangját szeretve lettem hegedű -
Kezedbe fogsz, de túlölelsz talán,
hajamba túrsz csak, mintha játszanál.

Fáradsz, tudom, már én is halkulok,
ne hidd a szót, az úgyis mind hazug!
Szeresd a csended, azzal többet érsz,
hiszen tudod, mind nesztelen, ki fél.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-04 15:47:47
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-04 16:55:23