Magány


Asztalomon félig üres pohár,
mellette fehér naptár díszeleg.
Ki jólétben dúskál barátot szerez.
Ne sírj! Mondj vigasztaló szavakat,
kérhetném tedd meg a holnapért.
Nincs szememben már könnycsepp,
a hentes magány darabolja napjaim.
Majd elmúlik ez is. Elhiszem.
Sírba viszem magammal emlékeimet.
Talán csak hisztizem. Nem jó semmi sem.
Napok hetekbe, majd hónapokba csúsznak,
a holnap ajtókat csap kezemre újra.
A sivár egyhangúság ellopja szavaim.
Ég felé emelhetném ma is karjaim,
zápor áztatná csak a nyári ruhám.
Arcomról csepegne a kárhozott magány.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-30 09:57:34
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-30 09:57:34