bonyolult vonalak

Isten, mint egy  
kifestőkönyvet,
gyermeke kezébe adja
tavasszal a Földet.

És az, nyelvét oldalt  
kidugva kissé  
zsírkrétával, filccel, vagy  
vízfestékkel,
de minden esetben
komoly műgonddal arcán,
kitölti a fehér,  
üresen hagyott részeket.

Így festi kékre az eget,
hullámzó zöldre a mezőt
és  tarkára a réteket,
és mert jókedve van
még repdeső fecskét és
sok egyéb madarat az égre,
s kiszínez latyakos utcákat,
agyonmosott kendőket,
megfáradt boltokat,
elkopott szoknyákat,
göcsörtös,  
piszkos-szürke fákat.

Tömzsi keze
azonban gyenge még e
komoly munkára,
így hamar elfárad,  
és megesik, hogy túlfut
a bonyolult vonalakon,
s a színes ceruzája
épp mikor szememtől
a szám felé halad,
a pillanat tört része alatt,
összemaszatolja az arcomat.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.