Hazám



    
      


Eltűnt a szögesdrót, az aknazár,
a szántott földcsíkon újra burjánzik a fű.
Az utat egykor rekesztő sorompó
leszerelve, rozsdától lepetten,
mint levágott kar az árokban hever.
Csak tábla jelzi, - eddig a haza,
és bár látszólag nincs különbség
bokor és bokor, fa és fa között -
mégis érzem, mikor vagyok itthon.
Mert más itt a fény, más a levegő,
és másképp zengenek itt dalt a madarak.

Ez a világhoz mérten apró földdarab,
csak tízmilliomod részben az enyém,
de ő nevelt fel, és majd magába temet,
és testemből lesz majd új fa, új virág,
mert nem tűnhetek el végleges egészen.
Bár nem jelzi kő, hogy merre, hol vagyok.
a gazdag Alföld, vagy a kunsági homok
otthont nyújt majd a kétmaroknyi pornak,
amivé leszek, - ha egyszer meghalok..










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Olvadt szárnyakkal (Magyarország, 2008)
Kiadó: Sylvagraph
Feltöltés ideje: 2012-04-30 12:31:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-30 12:31:45