leárnyékolt
antennáinkkal foghatatlan az első
paradigma tökéletes összhangja.
a széthullottban nincs közös nevező.
nem közelíthető tudásunkkal,
csupán víziók súrolják az egészet —
a fragmentum felől. váratlan lélek-
túlcsordulások: az égboltot elfedő
művi ködréteget alulról átszakító
repeszszilánkok kegyelme. a lyukon
beáramló univerzum érzékeinknek
szinte végletesen idegen anyag.
ám épp ezek az ismétlődő balesetek
táplálják a reményt, hogy vissza-
emberülhetünk mégis abba
a már felidézhetetlen kertbe.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-03-09 10:22:50
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-09 10:22:50
