Alulírott álma
Időtlen idő óta csak ennyi: meg van álmodva egy kép. Nem tudjuk, a név volt-e előbb, vagy név és tárgy között van-e különbség. Van ott egy nagy, kivilágított tér: vakság van benne és nézők. A látvány mögött a piramis tengelyei mentén kibontakozó állandóságok vannak elrendezve. Az elrendezés eleve adott. De nem lehet az elrendezést megközelíteni mondatainkkal. Nem lehet anélkül beszélni, hogy ne utalnánk mozgásra. Ez tehát csak egy rajz, mindene változásra utal; egy rajz, ami a kép megközelítési pályáján mozog, de sehová nem ér el. És csak most nevezem képnek: én, mint alulírott lírai alany, kérlelhetetlen fogja vagyok ennek a pontatlan leírásnak. De ha írok, legalább megpróbálok átfolyni a rácsok között: megpróbálok időtlen folyadékba illanni magam is. A történet elölről kezdődik majd, ha valaki végleg észrevesz. A kivilágított térben eszméletlen villanás: a szünet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-02-27 17:07:49
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-27 17:07:49
