Ebéd a lugasban



(...próbálkozás 2009-ből.)


Lázad a távoli felleg, csordul az égen a serleg,
Csenddel üzennek a dombok, szólnak a földi kolompok.
Ég leve hegyre alászáll, hajlik a parton a nádszál,
Tisztul a köd teli reggel, pajtafa küzd meg a szeggel.
Még ma is telve a kamra, volt iga rakva nyakamra,
Fájnak a tegnapi lábak, hála a jó munkának.
Szél szava csusszan a fülbe, hallgatom sámlira ülve,
Átkoz a lábnak az izma, újra vigyázza a csizma.
Testre feszül fel a mente, indulok már ki a hegyre,
Csendben suttog a nyárfa, így emlékszik a nyárra.
Vár a madár a lugasban, csőre gyümölcsre, ha kattan,
Jaj, neki rögtön az élet, nézhet más eleségnek.
Édes a kései körte, gallyak a földre, letörve,
Éghet a gaz meg az ágak, nézek ma jó lakomának.
Ott jön a kedvesem éppen, jön, közelít serényen.
Tálban a jó meleg bukta, várja a csókot a kukta.
Mit nekem gyomrot rontó, itt ez a szívet bontó,
Nyílik a lelkem is érte, már ez a nap megérte.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-09 17:58:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-09 17:58:40