műanyag

saját kis műanyag világom egyik kereke kitört.
nem mozdul, csak vár,
hogy úgyis megjavítják.

talán önkéntes játék katonákat kéne hívni,
vagy színes, fonott sörényű pónikat,
hogy húzzanak tovább.

de nem fogok megszólalni.

búcsúszavak utóíze a számban.

minden olyan lassú, mint még sosem volt.
egy buborék óvatosan a felszínre kúszik,
egy parányi űr elveszik egy hatalmasban.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Új Forrás, 2010/8.
Feltöltés ideje: 2012-02-09 01:01:13
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-09 01:01:13