Esély-fekete/fehér
Esély-fekete/fehér
Tátongó lyuk, mint a Mariana-árok
míg Rád nap, mint nap reménykedve várok
hiányodtól elemészti lelkem a bú
fejemben,szívemben gyilkos háború
megtanulnék türelmesen várni és várni
de a szerelemmel nem tudok elbánni
szívem, mint ifjaké hevesen dobog
előttünk egy fakó mélabún elkocog
eszem és szívem egymással csatát vív
hitem és mobilom egy tündéri lányt hív
telefon kicseng vagy százszor is némán
feladom,majd hívom százegyszer,bénán
bámulom a felhőket, suhannak az égen
mint ernyőt a buszon, elveszítlek Téged
arcéled mosódik, a vonat suhan
testem hamarost szakadékba zuhan
nyújtsd kezed,egy ág felfoghat, mégis
élhetek érted, Veled, de rég is
szomjazom éltető szavadra,újra
látni, hallani Téged, hozzád bújva.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-24 20:19:28
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-24 20:19:28
