Belátó

Vitákba, ha sokszor csatlakoztam - minek?
Nem osztottam, nem is szoroztam senkinek.
Haragomban, ha földhöz csaptam bármit,
később annak hiánya járt itt. Ártatlan pohár
szilánkja éber, talpamra vérrel ír miérteket,
hűséges tányérjait recsegi ódon tálalóm, atyai
örökségem dühöm szolgája csak. Annyiszor
és annyi mindent szétzúzott a dac, talán hamis
barátom volt csupán a nap. Szándékosan nincs
függönyöm, könnyeimtől nedvesedett vakolat
hasal a járdán s rajta millió szégyencserép darab,
kerítés persze nincs, mert kertem hangulat,
határtalan tehát, akár a tér - a szomszéd átlát
hozzám, egészen belém. Magamba nézek hát a
bocsánatokkal foltozott tetőn, megállapítom; lusta
ács vagyok. A bűntudat még gyakran rám potyog.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-23 10:38:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-23 11:08:32