Nevem

talán soha sem volt nevem
bokorból jöttem gyökértelen
keresve kutatva a jó égre földre
erős várat építeni a békébe
ahová születni vágytunk mind
ha kedvesen hív az éjjel,
fejem párnámra hajtom egyszer,
majd a szemeimen kivetülő képek
valami szebb jövő álomba idéznek.

múlt nélkül élő öngyilkos elme
kiben egyszer nyugalom vágya harcra kelve
életét csúfítja egy túlvállalt cél érdekébe.
vizsgázni az élet előtt bátran,
kutatja minden éjszakai halálban
az ébredés utáni újraéledés csodáját..

nevem nem kötelez,
nevem igazi antik magyar átok,
összes ősöm minden vétkéért
bárányként isteneinknek feláldoz,
sok múlt életek bűneiért kárhoz
és a hajnali ébredező napsütésben
fázik a lelkem a mindent átkaroló
hamiskás fény sötétben.

nevem öröklött nehéz súlya
húzza lábam a poros útra újra.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-18 22:45:20
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-18 22:45:20