Cuba libre

Hegyes kifli az égen
mulatozik fehéren,
ajkát csücsörítve várja,
mikor ömlik rum a pohárba.

Porcukrát citrom leve marja,
szén-dioxid bömböl, s nevetve hadarja,
hogy sötétkék lepedőn sárga szekér gurul
gomolygó füstködöt hajszolva konokul.

Kalózlábak járnak körülötte táncot,
felváltva állítva görbe barikádot,
takarva José Miguel nejét,
ki nevetve támogatja nehezedő fejét.

Szoknyája libben, csípője mályva,
vékony kifliből aranyló pogácsa
tekint a földre mámoros lázban,
hangosan őrlődve örök körforgásban.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-18 14:19:59
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-18 14:19:59