Kettétört gondolatok...

Valahol kettészakadt bennem egy gondolat,
Elvágta, derékba törte jó dolgomat, majd
hosszasan meggyötörte. Most könnybe száradt,
szikkadt ölelésben körbefonja éltem,
születnek újak, gondoltam, s reméltem:
célba vesznek, hozzám idomulnak, s megszeretnek...
Te is része leszel majd, s leszek
én is az összeálló részleteknek.
Tapogatózva vakon, mint sötétített ablakon
les be a kíváncsi fény, társat és vigaszt keresve, gyulladni kész...
Szakadt fonalát kötözi a gondolat, s ad még némi reményt...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-09 17:19:54
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-09 17:19:54