sub rosa
veled álmodtam ezer éjszaka
karodba bújtam, öleltél, ama
mosolygó arccal, szerető szemmel
sosem volt igaz, de így volt egyszer
csak rád gondoltam - merengő nappal -
közöttünk az űr kínai nagy fal
s vágyaim mind az ostromló hunok
sosem törik át, sosem csitulok
lassan elmúlik, te is tovább mész
én vagyok, csak én, ki marad árnyék
s mindig is leszek magam árnyéka
éjjel élhetek - sub rosa - néha
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-21 17:30:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-21 17:30:32
