Ortodox fényűzés

Azt hittem tudok, de mégsem, verset írni.
Valójában én is hideget szeretnék rázatni olvasókban,
pedig most ráérek cigánykereket vetni.
Kútba leengedett hűség szobra.
Bőrömbe karcoltam a nevedet. Mi ketten ősi nemesek,
meg egy stadionnyi szeretet.
Kifakadt szökőkút, letérdelt padok.
A Balatonban kétszer több a hidrogén, mint az oxigén.
Nem felejtelek soha el én.

Napom van, nem szívem.
Szégyen-e a világ? Le kell tagadja,
aki irányítja. Falevél a boldogság.
Bujkál a szeretet, a gyűlölet halad.
Kipufogógázos pirkadat.
Azért nincs halál, mert nem tudtuk
hogy van, láttuk, vagy csak mondták,
amiből kiindukáltuk. Emlékezz rá, halhatatlanság!

Ortodox fényűzés, (nem kell menj Ózdra,)
elég csak ide, az Uzsoki utcába.
Ennek a nyomornak aranyban van elrakva a fedezte.
Szálkás testen rózsaszár az erezet,
tövis ütötte lyukakon rózsa a vér.
Harmatos Istenszemek Mária-füzért morzsolnak.
Dzsungária a kis öccse a Magyar honnak,
gázolajjal felfröcskölt, felgyújtott zászlaid itt lobognak,
ti pecsétfeltörők.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-08 09:31:52
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-08 09:31:52