Fáj

Még nem tudom, hogy mi,
talán a szélszaggatta lombok,
vagy a felhőrongyok között átvillanó napsugár.

Fáj, mert másé szemed,
ilyenkor elragad a képzelet, és ölnék érted,
de nem kell félned, üres kezemen bilincs a nincs.

Emlékszem, gyönyörű tested
ívein bukdácsolt tenyerem hajója,
ám verejtéked sója szétmarta ujjaim mosolyát.

Fáj, ha látom fényed,
még bennem kell élned néhány pillanatot,
csak addig, míg a kertben megfagynak a jázminok.

Fuss hát, vissza ne nézz,
elég, ha fejem én fordítom hátra,
egy a bűnöm, hogy rátaláltam szép arcodra Sodomába'.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-02 13:02:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-02 13:02:15