Trebitsch-tűnődések. 5.Kiskölyökkor.ősz
Sűrű szövésű géz az ősz,
csillagokat lélegzek rajta át.
A kígyóutak kipattant szemei: kövek.
Angyallábakkal ki fut keresztül rétté
vedlett bőrükön büntetlenül?
A tél helytartói, a varjak, kárörvendve
kergetnek
csendtömlöcükbe rigókat, tücsköket.
Hegyek mögött Napvánkosukon
az óriások alszanak már.
Szuszogásuk szél volt.
Most betör ablakomon,
az idő szakállaként
tollam hegyéig ér.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-23 03:33:05
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-23 03:33:05
