Kimondom Nevedben!

Ne mondd ki! Én kimondom nevedben!
Te még félsz. Majd elmondom helyedben!

Neked még van mit elveszítened,
s perifárián élned életed,
mint én, akinek oda mindene,
bár van még étke, s puha fekhelye,
már egy ki nem mondott "hajléktalan",
mert a harca még csak árnyéktalan.

Kimondom én, hogy mi bántja a Népet!
Tudod nevem, látod arcom, nem félek!
Mindenem, ami csak volt, elvettétek,
saját Hazám nem ad, csak menedéket.
De jogokat nem, legfeljebb papíron!
Én már nem félek! ezért hát kimondom!

Kimondja egy nincstelen "akárki",
kiből nem lesz galád senkiházi
és kutakodhat utána bárki,
mert felmenőjéig Áprád házi.
Kimondom, hogy árva nép a Magyar!
Hazája eladó préda ugar.

A Semmi közepén húsz év alatt
próbáltam döntögetni a falat,
mi az Élet és tengődés közé
verve beszippantja, mi a Köz-é.
Árva, szegény és szomorú a Nép!
Ez nem mehet így tovább, semmiképp!

Tovább ezt már magamba nem fojtom!
Én már nem félek! ezért kimondom!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-18 21:38:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-18 21:38:19