Végzet
Médiaháború rút mezején,
Ész és Erkölcs vesztett viadalt.
Tivornyázva, húsod zabálva
asztalodnál a Semmi ül diadalt.
Élhetetlen senkik dúlják házainkat,
így toborozván a gyengéket híveknek,
tiporván szét mindent,
mi érték volt magyar szívemnek.
Családokat gyaláznak színpadon,
hús szakad, és csont törik,
hazánk nagy fiai zsebükbe,
a Mi aranyunkat tömik.
Gyermekeink mámorban
hamis bálványt imádnak,
reggel-este üres fejű
gyilkosai a virtuális világnak.
Óvod, véded, nem is
látja a világot,
tenyereden tartva csinálsz
belőle, sunyi Nebáncsvirágot.
Nyakadra kést tesz,
s üres szólamokat gagyog,
másnap nyílt színen
vezérlő csillaga felragyog.
Megmutatják minden kínod,
féltve őrzött titkodat.
Kiszakítják a szívedet,
ha semmi másod nem maradt.
2006.02.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.