Tavasz

Valami elindult, erre halad,
itt jár már a kertek alatt.
Hófoltokban tipeg-topog,
szívek ajtaján halkan kopog.

Lágy húrokon dal zendül,
friss hajtásokon tova lendül,
felhők között, dombok alatt,
trillája messze szalad.

Évszakok közt Ő az első,
üdvözli Őt a bárányfelhő.
Fejet hajt neki a hóvirág,
nyílik a kikelet, zöldül a világ.

Februárral ölre mennek,
Márciussal ölelkeznek.
Ágak végén rügyszem fakad,
gerle, galamb kérőt fogad.


                       2006. március





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.