Szigeti György
Megjöttek a fellegek
Ha lobban éjszaka a láng,
várlak, ne legyek magam,
félek, akár az elítélt,
akinek még hátra van
ezer, letöltendő, sötét
árnnyal zsúfolt éjszaka,
s retteg, hogy rányit valaki,
s bezúdul a föld szaga.
Óvó kézzel a szerelem
vigyáz rám és átölel,
párnákat tesz fejem alá,
csitítgat, földhöz közel
tart, vágyaim egyengeti,
hogy elégedett legyek.
Esősre fordul az idő;
megjöttek a fellegek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-17 00:44:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-17 00:44:56
|
|
|
