Arany búzamezők felett a susogó szélben,
Égi birkanyájak bandukolnak szépen;
S a vonat elringat.
Merengő szemeim szemlélik a tájat
S fejemben Rólad zengedez
Az összes gondolat.
Hallgatok, csak hallgatok döbbenten
S gondolat, hang, kép
Végre összecsetten:
Szomjazlak nagyon, mint nyáresőt a zöldek,
Nélküled üresek mind az egek-földek.
